A “Farkasréti Esték” sorozat keretében a SASFA februári vendége:
Prof. Dr. habil. SZAKÁLY SÁNDOR, DSc
Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, főigazgató (VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár)
„A doni katasztrófa 1943.”
A magyar királyi 2. honvéd hadsereg a keleti hadműveleti területen.
Az előadás időpontja: 2023. február 22. este hat óra.
Helyszíne: a Farkasréti Általános Iskola Bp. XI., Érdi út 2.
Mindenkit szeretettel vár:
a Sasadi és Farkasréti Öregdiákok Egyesülete
OTP 11712073-21074363
Mobil: +36 70 280 4089
A belépés díjtalan!
www.sasfa.hu sasfa@t-online.hu
Kapcsolódó anyagok:
NYOLCVAN ÉVE A MAGYAR KATONÁK KEMÉNYEN ÁLLTÁK A HARCOT A DONNÁL
Egy hadsereg és emlékezete (részlet)
…”Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, megismerve a hadsereg harcok során mutatott teljesítményét, a hadseregparancsot hatálytalanította és a magyar királyi 2. honvéd hadsereg katonáit megkövette: „Az eddig beérkezett harcjelentések és egyéb adatokból megállapítottam, hogy a 2. magyar hadsereg a téli hadműveletek folyamán becsületét nem vesztette el, hanem sokáig a Don-parton keményen állta a harcot, sőt a hadsereg egyes csapattestei és ennél magasabb kötelékei olyan ragyogó fegyvertényekkel tűntek ki, melyek a régi magyar katonai hírnévhez mindenben méltóak és felveszik a versenyt bármely hadsereg kimagasló fegyvertényeivel.”
Az 1943. január 1. és 1943. április 6. között lefolyt harcoknak jelentősek voltak a személyi veszteségei, de nem maradt ott a Donnál 200 ezer magyar katona és munkaszolgálatos, ahogy ezt napjainkban is vissza-visszatérően írják. A tények: 28 044 Magyarországra hazaszállított sebesült, 26 ezer szovjet hadifogságba került és 41 972 elesett/eltűnt katona és munkaszolgálatos.
A magyar királyi 2. honvéd hadsereg első csapattestei 1942. április 11-én indultak el a békehelyőrségeikből a keleti hadműveleti területre. Akkor az a hadsereg a Magyar Királyi Honvédség legjobban felszerelt, magyar viszonylatban a legkorszerűbb fegyverzettel ellátott hadserege volt. A magyar királyi Honvéd Vezérkar főnöke, vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes akkor kiadott parancsában többek között a következőket írta: „A rendelkezésre álló időhöz és eszközökhöz mérten mindent megtettünk, hogy a 2. hds-et várható feladataira a legjobban felkészítsük. Felfegyverzés tekintetében nyugodtan állíthatjuk, hogy az elvonuló hadsereg mindazon korszerű fegyverekkel kellő számban rendelkezik, amellyel bármilyen ellenféllel szemben felveheti a harcot és nem marad el semmiféle hds. mögött.”
A harc, amelynek a célja a győzelem – amint arra Szombathelyi Ferenc is utalt – sajnos áldozatokkal jár, de nem mindegy, hogy mekkorával. Ezért is fogalmazta meg a Honvéd Vezérkar főnöke a minden parancsnok számára kötelező „ajánlását”: „A drága magyar vérrel takarékoskodni kell; ezt minden magyar pk-nak kötelességévé teszem.”
A magyar királyi 2. honvéd hadsereg parancsnokai igyekeztek a Honvéd Vezérkar főnökének elvárásai szerint vezetni csapataikat. Volt, amikor a katonaszerencse kísérte a vállalkozásaikat, volt, amikor az a velük szemben állóknak kedvezett, de felelőtlenül, halálba küldeni a beosztottjaikat/alárendeltjeiket nem voltak hajlandók. Nem aktatáskában akarták hazahozni a katonáikat – amint azt az 1960-as években Jány Gusztávval kapcsolatban emlegették, mondván, ő arra kapott „felhatalmazást”, hogy Magyarországot ilyen módon szabadítsa meg az „ország szemetétől”, a szegényektől, baloldaliaktól, zsidóktól.
A hadseregparancsnoki működése okán 1947-ben a Budapesti Népbíróság dr. Pálosi Béla vezette tanácsa által halálra ítélt, majd a Népbíróságok Országos Tanácsa által az ítéletet megerősítő végzést követően Tildy Zoltán köztársasági elnök által kegyelemre méltónak nem talált és 1947. november 26-án kivégzett Jány Gusztávot a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1993. október 4-én kihirdetett ítéletében bűncselekmények hiányában a háborús bűntett vádja alól felmentette.
Ennek ismeretében úgy vélem – nyolcvan esztendővel a Don menti harcokat követően –, rá is vonatkoztathatók azok a mondatok, amelyeket ő fogalmazott meg az általa 1943. április 9-én kiadott 45. számú hadseregparancsában: „Hódolattal hajlok meg lélekben hősi halottaink és sebesültjeink előtt és megköszönöm valamennyiünk nevében, mit értünk és a magyar jövendőért tettek.
Egyikünk se felejtse el, hogy azok helyett és azok mellé, kik egyáltalán nem, vagy féllábbal, félkarral, csonkán, bénán kerültek haza, nekünk kell odaállani, nekünk kell szeretteiken segíteni azzal, hogy elvégezzük helyettük azt a munkát, melyre ők már képtelenek. Segíts, mert az Isten téged is csak akkor segít meg. Töröld le a könnyet, adj karod erejéből, szíved melegéből, mert ők még többet adtak érettünk.”
A szerző történész, egyetemi tanár
(2023. január 12. Magyar Nemzet)
