A ?Farkasréti Esték? sorozat keretében a SASFA májusi vendége: Takaró Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár, költő
Köszönjük ?A XX. század eszmetörténete keresztény szemmel ? c. előadását.
Aki Wasst olvas, egy kicsit jobb magyar lesz ? Beszélgetés Takaró Mihály irodalomtörténésszel 2008/01/20 Takaró Mihály irodalomtörténész: tudatosan torzított és csonka az irodalmi kánon -Tabudöntögető írónak számít Wass Albert? Nem, művészetének lényege nem a tabudöntögetés. Sokkal inkább abban korszakalkotó, hogy a valódi nemzeti sorskérdésekkel foglalkozik, identitás-gyökérzetet teremt abban, aki olvassa őt. Minden művében finom egyensúlyrendszert teremt. Nála nincsenek jó, illetve rossz népek, csak jó és rossz emberek vannak. Műveiben soha nem semleges, de mindig elfogulatlan. Szépirodalmi alkotásait egyáltalán nem jellemzi a politizáltság ? épp az ellenkezője az igaz. -Egyáltalán, hogyan talált Wass Albertra? Apám könyvtárában ott volt a *Farkasverem, *a *Csaba *és több más Wass Albert könyv az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában. Alig húszévesen már olvastam ezeket, a köteteket. 1990 után pedig, amikor már az 1945 után írt könyveihez is hozzá lehetett jutni, egyre intenzívebben és tudatosabban foglalkoztam az életművel. Egyértelmű volt, hogy a század kiemelkedően jelentős prózaírójával állok szemben, ezért hozzáfogtam életművének szakmai értékeléséhez. Wass Albert -Tanítja Wass Albertet, ilyen szempontból Ön viszont tabudöntögetőnek számít? Ez teljesen így van. Sajnos, ma is számos, magát irodalmárnak nevező szakember bújik a sommás ítéletalkotás leple mögé. Ez azért van, mert ők is tudják, hogy Wass nagy író. Egyrészt a Jókai-Kemény-Mikszáth-Herczeg által képviselt magyar szépprózai vonal folytatója, másrészt a magyar regény legnagyobb újítója. Több könyvet és tanulmányt írt Wass Albert életéről, munkásságáról. Van még valami, amit nem mondtak el, nem írtak le róla? Az olvasóközönség érdeklődése nem lanyhult az utóbbi időben iránta? A Wass-kutatás még szinte a legelején tart. A Wass-archivumok igen nagy számú, kiadatlan anyagot tartalmaznak. Több, mint féltucat drámája, számos elbeszélése, és a teljes levelezése kiadásra vár. De lírája is tartogat még újdonságokat. Talán a legizgalmasabb kérdés azon műveinek sorsát érinti, melyeket hazaküldött Amerikából és amelyek álnéven jelentek meg erdélyi lapokban. Ezek összegyűjtése is megkezdődött, számos szenzációs írása vár még arra, hogy Wass neve alatt jelenjen meg végre! A titok nyitját levelezése adta meg számomra. Miben egyedi Wass Albert írásművészete a magyar irodalomban? Mi az, amit ?csak ő tud?? Abban egyedi, hogy sajátos szintézist teremt a magyarországi és a transzilvánista próza között. A *Csaba* ilyen regény. De abban is egyedi, hogy tudatosan épít be lírai és kisprózai műfajokat regényeibe. Prózája általában is erősen lírizált. Ő alkotja meg az első tisztán parabolaregényt a magyar irodalomban az 1947-es *Rézkígyó *című művével. Prózájának sajátosságairól több kitűnő tanulmány is megjelent már Jászó Anna, Berta Zoltán tollából. Sok fiatal ? elsősorban balliberális kötődésű ? író, újságíró bírálja, leszólja, pocskondiázza Wass Albert műveit. Ön szerint, mi vezeti őket? Akik Wassat támadják, leggyakrabban politikai, irodalompolitikai érdekből teszik. Még nem olvastam egyetlen valódi, szakmai kritikát írásművészetéről. Az ok a zsigeri gyűlöletben, elutasításban rejlik. Jellemző, hogy kritikusai még sosem mertek szakmai vitára kiállni Wass művészetével kapcsolatban. Talán azért, mert igen kevés érvük lenne. Vannak azonban olyan fiatalok is, akik Wass művei nyomán kezdenek el érdeklődni Erdély, az elszakított magyarok iránt. Ők az Ön tanítványai. Igen, ez így van. Számos tanítványom fordult Erdély felé Wass műveinek olvastán, még többen vannak, akik egyre alaposabban meg akarják ismerni az ottani magyarság életét, világlátását, kultúráját. Aki Wasst olvas, egy kicsit jobb magyar lesz. Milyen érzés egy pesti fiatalnak találkozni Wass Alberttel, aki műveiben egy számára ismeretlen világba kalauzolja? Elementáris! Számukra ez a világ teljesen ismeretlen, tudatosan eltakart, ám végtelenül vonzó. Az ember önmagára ismerésének heurisztikus örömével találkoznak e műveken keresztül. Érzelmek szakadnak fel bennük, értékekre ismernek rá, s az erdélyi kérdés valós gyökereit, okait ismerik meg e regények által. Egyik tanulmányában megállapítja, hogy nemcsak a Nyugat írói csoportja alkotott nagyot a 20. századi magyar irodalomban, hanem van egy másik vonulata is az erdélyi magyar irodalomnak: Herczeg Ferenc vagy Wass Albert, aki Erdélyben és Magyarországon egyaránt közölt. Ez a vonulat is legalább annyira értékes, mint a Nyugat nemzedéke. Mit gondol, az irodalmi kánon mikorra küzdi le az íróval szembeni ellenérzéseit és lesz végre jelen Wass Albert is az iskolai olvasó- és irodalomkönyvekben? A mai magyar irodalomtörténelem legsúlyosabb problémájához értünk. A jelenlegi hivatalos irodalmi kánon ugyanis tudatosan torzított és csonka. Különösen igaz ez a két világháború közti irodalmunkra! A mai tankönyvek úgy mutatják be ezt a korszakot, mintha csupán a Nyugat írói léteztek volna akkor, csak ők alkottak volna maradandó irodalmi értékeket. Ez súlyos tévedés. 1920 után a magyar irodalom hárompólusúvá vált. A Nyugat és a hozzátartozó írók mellett önálló vonulatot jelentett az Új Idők és a hozzátartozó konzervatív nemzeti irodalom ? Herczeg Ferenc vezetésével, a harmadik, teljesen önálló pólust pedig kényszerből (TRIANON) önállóvá vált erdélyi irodalom jelentette. Ez annyira így van, hogy például a történelmi regény vonatkozásában a hangsúly az erdélyi irodalomra tevődik át. A mai egyetemisták még csak nem is hallottak a középiskolában arról, hogy létezett az úgynevezett transzilvánista irodalom. Teljesen ismeretlen előttük a transzilvánista kiáltványa, a Kiáltó Szó! A példákat sokáig tudnám sorolni. -Miben látja a megoldást? Szakítani kell a marxista, posztmarxista, teljesen elavult irodalompolitikai gondolkodással, mely megpróbálta (próbálja) száműzni az irodalmi kánonból mindazokat az írókat, akik ebben a korban a valódi nemzeti sorskérdésekhez nemzeti-patrióta szemmel közelítettek, keresztény világnézeti alapokon. Nem kultúrpolitikát, hanem kultúrát kell közvetíteni végre! S ebben a kultúraközvetítésben a 20. századot szinte teljesen átívelő életművű Wass Albertnek kiemelt helye van. Az idő minden kétséget kizáróan Wassnak dolgozik. Kritikusai elhallgatnak majd, életművét milliók ismerik meg Magyarországon. Nem kerülhető el tehát Wass beemelése az irodalmi kánonba, mert a víz szalad, de a kő marad, a kő marad. Fábián Tibor Takaró Mihály 1954-ben született Budapesten. Irodalomtörténész, tanár, költő. Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát 1982-ben. 2000-2006-ig a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója. 2001-től a Magyar Reformátusok Világszövetségének főtitkára. A magyar nyelv és irodalom országos tantárgygondozója (1993-2003), az érettségi szöveggyűjtemény társszerzője (1995). A magyar irodalom OKTV bizottságának ügyvezető elnöke. Református iskolaügyi főtanácsos (1993-2003). A Református Zsinat Elnökségi Tanács tagja, a Dunamelléki Református Egyházkerület világi elnöke (1998-2003). A Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója (2007-2008). 2004-től a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanára.
